Osztrák kutyák és tacskók keresztezésével fejlődött ki ez a fajta, de a tacskóknál erősebb felépítésű és pár centivel magasabb. A Vesztfáliai tacskókopó rokonához hasonlóan ez a kutya típus is rövid lábakkal rendelkezik, hogy nagyobb magasságokban is jól bírja a terepen való túrázást. Ezt a fajtát nyúl, szarvas és róka vadászatára használták régebben. Az 1800-as években Habsburg Rudolf király egyiptomi és törökországi vadászataira vitte magával Alpesi tacskókopóit. Természetesen vadászebként az intelligencia elengedhetetlen tulajdonsága ennek a fajtának, tehát könnyen tanítható és élvezi a munkát, főleg, ha valamit le kell vadásznia. Általában nem agresszív emberekkel és kutyákkal, de ha családi kutyaként tartjuk, akkor érdemes minél korábban hozzászoktatni őt az új „rokonaihoz” és elkezdeni szocializációját más kutyákkal is. Megfelelő szellemi és fizikai munka biztosítása mellett egy nagyon barátságos társasági kutyus válhat belőle, de ha ez elmarad, akkor előtérbe kerülhet makacs és önálló énje, mely megnehezítheti együttélésünket vele.