Japán

Ennek a közepes méretű, erőteljes felépítésű kutyafajtának a szőrzete hosszabb, fülei kisebbek, és mellkasuk szélesebb, mint rokon társaié (Akita, Shiba Inu, Kai Ken, Shikoku, Kishu Ken). A dupla szőrzete megvédi a durva hideg ellen, ami puha alj, és vastagabb fedőszőrzetből áll. Farka jellegzetesen a hátára felkunkorodik. Rendkívül intelligens és önálló gondolkodású, makacs kutyafajta, amit, ha kis korától fogva következetesen nevelnek, akkor egy igazi hűséges társ válik belőle. Korai szocializációját, ha elmúlasztják, akkor idegenekkel szemben félőssé és ugatóssá válhat. 

Az 1800-as évekre a fajta majdnem kihalt szülőhazájában, de sikerült megmenteni, sőt Japán nezeti kinccsé nyílvánította és mára már igen elterjedt lett a Világban más országaiban is. Híres filmsztár akita Hachiko, aki az életben is gazdája halála után kilenc évig várta őt az állomáson. Ez is mutatja, mennyire ragaszkodik nem csak ez az eb, hanem ez a kutyafajta jellemzően a gazdá(i)hoz. Családban jól tartható, de mozgásigénye magas, ezért rendszeresen kell őt sétáltatni.

A japán spitzek kis humoristák, akik boldoggá akarnak tenni és nevettetni szeretnének. Nagyon hűségesek és okosak, és csodálatos társakká válnak. Imádnak a gazdájukkal együtt utazni, játszani, kirándulni, strandolni. Szeretik a családjukat, és élvezik, hogy velük tölthetik idejüket. A japán spitz jó társállatként családja körében él igazán, és szórakoztatja őket. Szeretnek örömet szerezni családjuknak, és ezért szívesen tanulnak, mindig mosoly van az arcukon. Megkülönböztető jellemzők közé tartozik a tiszta fehér bundájuk, és a nyakukon lévő sörényszerű dús szőrzet.