VI. Kopók és rokon fajták

A középkori Angol- Francia falkavadász kutyákat évszázadokon keresztül újramixelték az újonnan létrejött kevert fajtákkal. Az így kapott ebek fizikai jellemzőit az Angol fajoktól örökölték, de testfelépítésüket és fejformájukat inkább a nyúlánkabb Francia rokonoktól. Ez a kutyafajta eredetileg vadászatra lett tenyésztve, mely akár egyedül, akár falkában is nagyszerűen képes felkutatni a zsákmányolandó nyulakat és hangos ugatással jelezni az állat hollétét, sőt a zsákmányállatot vissza is terelni a vadász irányába.

A Beagle igen népszerű fajta melyet sokszínűségének köszönhet. Falkában jól tartható, nem verekszik. Ezért sajnos gyakran használja az orvostudomány kísérleti állatként. Kiváló szaglása miatt Amerikában a rendvédelmi szerveknél is alkalmazzák. Hazájában jellemzően nyúlvadászatra használják falkában vagy párban. A Beagle zömök, erőteljes testfelépítésű. Hátvonala egyenes, farka magasan tűzött. A farokvégnek mindig fehérnek kell lennie!!! Mellkasa a könyöke alá ér. A könyökök nem fordulnak sem kifelé sem befelé és a váll magasságának körülbelül a felénél vannak.

A Dalmata leginkább a vizslához hasonlít de tipikus pöttyei félreismerhetetlenné teszik. Feje lapos és széles a fülei között, a homlokán csekély barázda fut. Feje ráncoktól mentes, stopja mérsékelten hangsúlyos. Szemei kerekek és közepesen nagyok. Fülei magasan tűzöttek, fejhez simulóak, lehetőleg pettyesek. Harapása ollós. Nyaka közepesen hosszú és ívelt. Háta egyenes és széles, a fara kissé lejt, mellkasa mély. A lágyéka enyhén felhúzott. Farka a csánkjáig ér. Lábai egyenesek és párhuzamosak erős, kerek csontokkal. Mancsa kerekded és jó zárt. A Dalmata erős izmos és mozgékony kutya.