Svájc

Az Appenzelli pásztorkutyák feltehetően a római molosszerektől származnak, melyeket Svájcban őshonos fajtákkal kereszteztek. Kiváló őrző képességük miatt a mezőgazdaságokban előszeretettel alkalmazott fajta. Ma már azonban családi kutyaként is igen elfogadott, mivel a gyerekekhez ragaszkodóak és szeretik őket, csak méretei miatt kell rá figyelmet fordítani és előre mérlegelni a súly és erőviszonyokat, nehogy a kutyus tudatlansága miatt kárt okozzon a kisebb gyerekekben.

A szent bernáthegyi nagy méterű kutya. Feje erőteljes, stopja határozott. Fülei meglehetősen nagyok, magasan tűzöttek és lelógóak. Szemei közepes méretűek és barnák, alsó szemhéjai kissé lelógóak. Harapása ollós. Nyaka erőteljes mely az alsó részén enyhén lebernyeges. Háta egyenes és széles, hasa enyhén felhúzott és a mellkasa a könyökéig ér. Lábai erőteljesek és egyenesek. A szent bernáthegyi nagyon nyugodt és jóindulatú. Kedves és barátságos a gyerekeket imádja, nagyon érzelmes kutya. A bezártságot nehezen viseli.  Tartása leginkább kertes házban ajánlott hatalmas mérete miatt.

A Berni kopó lábai rövidebbek, mint Svájci elődeié, de testfelépítése nagyon izmos, és atletikus. Hosszú, lelógó farokkal és fülekkel rendelkeznek, na és persze hosszúkás orral, melyben helyezkedik el jól fejlett szagló szerve. Szőrzete sima és fehér melyen fekete, vagy cser színű foltok jelennek meg, amik közül gyakran ábrázol nyerget a hátukon lévő.

A Berni pásztorkutya nagyon nagy termetű és masszív eb. Feje nagy leginkább a bernáthegyiéhez hasonlít. Szemei sötétbarnák. Fülei lógnak. A háta erős és széles, ágyéka pedig feszes. Fara kissé lejt, mellkasa meglehetősen mély. A nyaka izmos és közepesen hosszú. Végtagjai erősek és párhuzamosak. Farka lóg de a vége kissé visszahajlik. Harapása ollós. A Berni pásztorkutya nyugodt és kiegyensúlyozott, vidám természetű kutya. Gazdájához hűséges és viszonylag engedelmes. Szereti a gyerekeket és más háziállatokkal jól kijön. Remek családi kutya.