A kuvasz tetszetős megjelenésű, bátorságot, erőt sugárzó magas termetű kutya. Szőrzete fehér, kissé hullámos lefutású. A komondorral ellentétben nyáron szőrt vált, vedlik. Bőre sötétszürke pigmentű. Rettenthetetlen bátor kitűnő őrző-védő. Sokan agresszív kutyának tartják,de itt is csak a rossz, kegyetlen bánásmód rontja el ezt a kezelhető gyermekszerető fajtát. Általában egygazdás kutya. Láncra kötést, és a folyamatos kennelben való tartást nagyon rosszul tűri. Igényli a gazdával való rendszeres kapcsolatot. Ez a fajta csak erős, határozott jellemű gazdáknak való,akik ki tudják elégíteni a fajta nagy mozgás és munkaigényét is. Testének hossza valamivel nagyobb mint a marmagasság. Háta középhosszú, lágyéka rövid. Mellkasa mély. A mellső lábai egyenesek. Farka alacsonyan tűzött a csánkig ér. Hasa enyhén felhúzott. Vállai hosszúak enyhén lejtősek. Feje enyhén hosszú de, sohasem hegyes kevésbé kifejezett stoppal. Nyaka lebernyeg nélküli, izmos. Közepes nagyságú fülei magasan tűzöttek és lélógóak. Szemei mandulavágásúak kissé ferdén állnak, sötétbarnák. Fogazata ollószerűen záródik. A kuvasz kizárólag fehér színben létezik. A bőre palaszürke. Orra, szeme széle, és az ajkai feketék. Szeme sötétbarna. A kuvasz szőrzete a fején a füleken és a lábakon viszonylag rövid 2 cm körüli. A többi testrészét hosszabb szőr borítja. A fedőszőrzet durva hullámos szőrszálakból áll, míg az aljszőrzet sokkal finomabb gyapjas jellegű.
A kuvasz valószínűleg a népvándorlás során került be őseinkkel a Kárpát-medencébe, mint a nyájak védelmezője. Hunyadi Mátyás udvarában is előszeretettel használták farkas és vaddisznó ellen a hajtóvadászatok alkalmával. A XV. században nagy szürke marha nyájakat kísértek a kuvaszok állatvásárokra többek között Nürnbergbe. A nyájaknak napi húsz - huszonöt kilométert kellet megtenniük, őrzésükre fáradhatatlan bátor és éber kutyákra volt szükség. A XIX. századtól a szabadtéri állattartás lecsökkenésével a kuvasznak is megváltozott a feladatköre. A nyájak védelme helyet a tanyák és majorságok területét őrizte . Az első fajtaleírás Buzzi Géza tollából született meg 1905-ben. Elindult a szervezett tenyésztés majd később Raisits Elemér vezetésével a minőségi szelekció is. Az első hivatalos fajtastandardot Abonyi Lajos, Anghi Csaba és Müller Iván dolgozta ki 1935-ben. A második világháború hatalmas pusztítást végzett a hazai kuvaszpopulációban. Szinte semmiből kellet újraindítani a tenyésztést. Ebben a feladatban játszott vezető szerepet Kovács Antal Gyapjús nevű kennele.
Származási hely
Fajtacsoport besorolás
Alkalmazás
Szín
Szőrzet
Vedlés idején fontos a naponkénti átkefélés. Az év többi részénél egyszer is elég hetente átkefélni szőrét. Karmai hosszúságát rendszeresen ellenőrizzük.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni