Hosszúszőrű skót juhászkutya

Kép

A skót juhászkutya stopja nem túl erőteljes és nem is túlságosan enyhe. Szemei a stopja középvonalán helyezkednek el melyek közepes méretűek és mandula alakúak. Fülei kicsik és megtörtek. Harapása ollós. Nyaka közepesen hosszú és jól ívelt. Háta feszes, mellkasa mély. Lábai egyenesek és jól izmoltak. Farka meglehetősen hosszú és legalább a csánkjáig ér. A skót juhászkutya értelmes és vidám. Nagyon intelligens és érzelmes, gazdájához erősen kötődik. Nem túl ugatós fajta. Mozgásigénye meglehetősen nagy.

Eredete

Már időszámításunk előtt 50. környékén is léteztek feljegyzések szerint collie-szerű kutyák. Ezek a kutyák inkább a birkatenyésztő parasztok segítői voltak. Később a skót szigeteken nem volt szűkség arra, hogy a juhászkutya erős és harapós legyen mert a nyájakat nem fenyegették ragadozók. Viszont nagyobb szükség volt gyorsabb és mozgékonyabb kutyákra. Az iparosodás kezdetével sokkal több gyapjúra volt szükség ezáltal több juhászkutyára. Igazi tenyésztése a 19. században kezdődött és nagyon hamar hatalmas népszerűségre tett szert.